Jut ótörök eredetű személynév, ez a hely Árpád fiának szállásterülete volt. Róka Gyula, a falu monográfiájának írója szerint a régi település a maitól délre épült föl, az akkori római hadiút átkelője mellett. Az első hiteles adatot 1229-ben II. Endre okmánya említi.
A tatárok pusztítását és az azt követő pestisjárványt túlélte a község lakossága, hiszen az iratok 1356-ban és majd húsz évvel később már a hetivásárairól emlegetik. E jogot Nagy Lajos király is megerősítette. A XV. században a Marczali család birtokaihoz tartozott, majd Marczali János a pálos szerzeteseknek adományozta a térséget. Ekkor épülhetett az a kolostor is, amelynek a maradványait - szenteltvíztartót és cserepeket - megtalálták az egyik domboldalon. Az épület valószínűleg a török idők végén pusztulhatott el. A leleteket a megyei múzeumba szállították.
A török korban az endrédi járáshoz tartozott a falu. 1680 körül a lakók a Sió mocsaraiba menekültek a megszállók elől. Miután azokat kiűzték, a mai Siójut környékén telepedtek le.
Jut birtokosa, az enyingi Török család az 1600-as években áttért a református hitre, amit megkövetelt a jobbágyaitól is. Ezért volt e falu a környéken elsőként teljesen református. Szántó Miklóst, a falu papját a pozsonyi törvényszék elé állították. Emlékét a templom bejáratánál állított emléktábla is. A vallásüldözés elől sok menekült telepedtek le Juton. Az egyházi anyakönyvben 1733-ig lehet visszavezetni a családfákat. 1747-től összesen 45 tanítója volt a falunak. Ők végezték a jegyzői munkát, részt vettek a tűzoltó-egyesület irányításában.
1848-ban Jellasics serege kelt át a Sión, majd az első és a második világháború okozott nagy veszteséget a juti családoknak. A második világégésben csaknem 4 hónapi állt a front a folyó partján. A lakóknak kétszer is menekülniük kellett. A házakat elfoglalták az orosz katonák, az állatok elpusztultak.
Az 1950-es években a megalakult a tsz, majd 56-ban meg is szűnt. 1959-ben hozták létre ismét Búzakalász néven, s utána többször is összeolvasztották a környező szövetkezetekkel. Az épületeiből a mai napra semmi sem maradt, a helyén lakóparkot alakított ki az önkormányzat. A település1954-ben kapta meg a mai, Siójut nevet.