Meglepetés a szomszédtól Virágos falu - Tizenhat éve tartós a lokálpatrióta jutiak lendülete

Sokan csodálkoztak rá, mit is tud a szomszédjuk; Dér Mátyásné, Kapitány Zoltán és Horváthné Molnár Gyöngyi az első siójuti hobbikiállításon Embermagasságú a fű a Siójut felé vezető úton. De csak a község határát jelző tábláig. Onnantól rendezettek a területek, s már a faluszélen is virágok fogadják az érkezőt. Évekkel ezelőtt a faluszépítő egyesület volt a virágosítás kezdeményezője, az a civil szervezet, amelyik a ma már ezreket vonzó nemzetközi bográcsfesztivál ötletadója és azóta is szervezője. A hetvenes években bábosairól volt ismert Siójut, még a tévében is szerepeltek Róka Gyula tanítványai. A falusi tanító négy alsós osztályával rendre fellépett a kulturális műsorokon. A bábokat a diákok szülei varrták, ma az éppen Róka Gyula által alapított helytörténeti gyűjteményben őrzik a mesefigurákat. Szerencsére most is akad olyan szervezet, amelyik fontosnak tartja a hagyományok őrzését. Ez a kultúrkör, mely a napokban az első hobbikiállítást nyitotta meg a faluházban. Nem várt sikert aratott a kezdeményezés. – Negyvenheten állítottak ki, egy nem egészen hatszáz lelkes faluban ez nagyon szép szám – véli Hor-váthné Molnár Gyöngyi, a kultúrkör vezetője. Vele vesszük szemügyre a kézimunkákat, a faragványokat, a hajómaketteket, az áztatott papírból készült szobrokat, valamint gyöngyfűzők, üvegfestők és természetfotósok alkotásait. – A falutörténetben olvastam: a hatvanas években, amikor reneszánszát élte a kézimunkázás, a siójuti asszonyok rendszeresen bemutatták, mit al-kottak a hosszú téli estéken – idézte föl. – Ez adta az ötletet. S az, hogy sokan nem tudják, mivel is foglalkozik a szomszédjuk. Mutassa meg ki-ki a falunak, erre ösztönöz ez a kiállítás, végső soron tehát arra, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz siójutiak. Nincs már a községben óvo-da meg iskola, valakinek fel kell vállalni a közösségformálást, annak erősítését, hogy a fiatalok bár a szomszédos Balatonszabadiba járnak tanulni, azért Siójuthoz tartoznak. A tárlat megnyitóján verssel, tánccal, dallal, harmonikazenével 8 és 86 év közötti helybéliek mutatták be tudományukat. Kapitány Zoltán esete is jól példázza: számos falubeli csak most, a hobbitárlat megtekintésekor csodálkozott rá, mire is képes az ismerőse, barátja. Kevesen tudták róla eddig, hogy hajómaketteket készít. Azt már Papp János polgármester árulta el, hogy be szeretnék vonni a községért aktívan ténykedő lokálpatrióták közé, talán éppen a kultúrkörbe. – Lesz most már időm rá, nyugdíjba vonultam a rendőrségtől – jelzi Kapitány Zoltán, hogy elképzelései egyeznek a polgármester szándékával. – Eredetileg asztalosnak készültem, gyerekkorom óta fúrok-faragok. Ha nekiálltam valaminek, valahogy mindig hajóforma lett belőle. Így aztán maradtam ennél. Többnyire idő-számításunk előtti hajók kicsinyített mását készítem, mert érdekel: milyen technikával épí-tették annak idején olyan maszszívra, hogy a csatákat is kiállta. Amit a kiállításon bemutatok, azért érdekes, mert különleges faragásokkal, krokodil- meg hattyúfejjel díszített. Most az első balatoni vitorlásnak, a Főnixnek állok neki, s nagy álmom a Santa Maria elkészítése. – Sokat változott a falunk, különösen a rendszerváltás óta; mintha az önállóság lendületet adott volna, s ez ma is tart még – állapítja meg 86 évének minden élettapasztalatával Dér Má-tyásné. Mint az idősek klubjának nemcsak legidősebb, hanem egyik legaktívabb tagja, természetesen szavalt a hobbikiállítás megnyitóján a faluházban. – Nyugodt szívvel körül lehet nézni a köztereken, újabb és újabb virágtartók jelennek meg, a munkások árkot ásnak, füvet nyírnak, virágot locsolnak. Az ám, a juti virágok; az önkormányzat a minap ásatott kutat, hogy ne kerüljön olyan sokba az ezernyi virág öntözése.